Alább említettem, hogy visszatérek az ott megmutatott kőrisfa íróasztalra.
Ide teszek néhány képet, amik a honlapra nem kerül(het)nek fel ilyen-olyan okok miatt. Leginkább amolyan “werk-fotók”, a műhelyben rögzített pillanatok, vagy szerkezeti, formai részletek.
Az elején a lapmerevítés: fecskefarkú beeresztés. Ami az első képen látható, az a végeredmény.
Alapszabály, hogy a hevedert NEM SZABAD BERAGASZTANI. A lényege veszne el: ti. hogy a lap, aminek az egyenességét biztosítani hivatott, mozogni tudjon rajta. A fáma szerint a hevederárok végébe szabad tenni egy kis enyvet, hogy egy ponton rögzítve legyen. (Lejjebb, a japán fűrészes képen látható az a pont – az árok még látható vége – ahova mehetne a ragasztó.) Én inkább egy tiplivel szoktam egy ponton megfogni a hevedert. Vigyázni kell, hogy a lap túloldalán ne nézzen ki. Hallottam már olyant, hogy rugalmas anyaggal (siloplast) ragasztották be.
…és mindebből ennyi látszik a kész asztalon, hátul. A heveder azért nem érhet ki a hátsó élig, merta a lap esetleges zsugorodásakor kilógna a vége. A végét be lehetett volna foltozni. Itt úgy döntöttem, nem takargatom a részleteket.
A fiókelők ívének az elkészítéséhez kellett egy olyan alap, ami az asztalban elfoglalt majdani pozícióban tartotta az anyagokat.
És a vége ömlesztve. Fiókkihúzó, fogazás, kőrisfa közelről, műhely…
Az alábbi két részleten a kőris gazdag grafikus erezete is megmutatkozik.