Már-már unom magam, hogy megint bölcsőkről – és megint a sajátjaimról – írok. De úgy tűnik, bár tömegek nem használják, akit érdekel, nagy gondot fordít arra, miben ringatja a kicsinyét. Szinte minden újabb formai-szerkezeti megoldást a leendő megrendelők kértek vagy inspiráltak. Így volt ez az első lengő kivitelnél is – és a legújabbnál szintúgy. Ez egy nagyon kedves, ikreket váró édesanyával közös kreatúránk. 
Első körben két bölcsőről volt szó, aztán felmerült, hogy kényelmi szempontból össze lehetne kötni őket. Végül a legegyszerűbb megoldás győzött: a babák egymás mellé, egy “kosárba” kerülnek, reményeink szerint mindkettőjük örömére. A felfüggesztésnél szakítottunk a merev rudazattal. A kötél összetettebb ringó mozgást tesz lehetővé. (A mindenféle lengő-hintázó mozgás csecsemőkre gyakorolt kedvező hatásáról bővebben olvashatun ide kattintva.)
Az érdekesség kedvéért beteszek két korábbi rajzot:
A felső egy korábbi elgondolást mutat, az alsó többé-kevésbé azt, ami megvalósult. A levelezésünkben ez sokáig “Mackómamás” néven futott, a mackóforma néni miatt, akit a méret érzékeltetése miatt voltam bátor odarajzolni. A bölcső végül magasabb lett, kb 170 cm.
És még néhány kép, kommentár nélkül:
_b.jpg)
Én a nagy naív azt hittem, hogy ha eljövök a dévai Szent feri alapítványhoz, önköltségi alapon szép asztalosmunkákat fogunk majd készíteni az ügyesebb gyermekekkel. A mezitlábas, buddhizmust súroló ígénytelenség jól lehűtötte vágyaimat és elképzeléseimet. Már-már azt hiszem a fióknak sem érdemes dolgozni.
Ha a reprezentatív szektor sem akar mást, mint a bútorlapos jellemtelenségeket, nincs mit várni. A feleségem patikus, hányszor elbeszéltük, milyen szép lenne egy patika tiszta famunkából, nem a műkróm, aluszín és hideg zöld meg kék nyavaják. Tisztelem amit csinálsz, hátha nyugdíjas koromra én is bütykölhetek szívemrevalón. Követni fogom a blogodat és kösz az infókat. Ha belegondolunk, hogy valamikor a mühelyek zártak voltak, hogy ki ne szívárogjanak a szakmai titkok, ma kiteheted akárhova, senkit sem érdekel. Furcsa, nem?
@száradafa:
Rövid válaszom: nem fizetik meg.
Történelmi-gazdasági okai vannak, h. Mo-n nem alakult ki sem az a fajta tárgykultúra, sem az a fizetőképes megrendelőréteg, amelyik képes és hajlandó lenne az ilyen és még ilyenebb kézműves termékeket készítő élhetetleneket eltartani. Ez van.
Ha nem haragszol meg érte, a gondosan elkészített munkáidat kellőképpen meg is fizetik? Mert az én 15 éves tapasztalatom az, hogy a megrendelők nem fizetnek pluszba egy szebb, jobb dologért, mindent a multikhoz viszonyítanak, nekem viszont meg kell élni. Szoktam mondani:piacgazdasági árért piacgazdasági termék.