Nyaranta megjelenik nálam egy házaspár. Nagyon kedvesek, mondanak egy összeget, és kérnek néhány variációt, nászajándékra. A megcélzott nagyságrendtől függően tükör, falitéka, bölcső, láda kerül szóba többnyire. (Fontos adalék, hogy néptáncosok, ennek megfelelő érdeklődéssel, barátokkal.)
Rendes kis nyári ujjgyakorlat. Máskülönben nem nagyon csinálnék ilyesmit – eltekintve a bölcsőbolt termékeitől.
Idén sunyi módon rajzoltam nekik egy (kettő) viszonylag egyszerű, szép falitékát, megcsillantva, hogy kőrisfából is lehetne. Mellé állítottam a tavaly készített (akkor fenyőből) padládácskát. Inkább láda volt az, mint pad. Biztos voltam benne, hogy az előbbit választják. Nem jött be – nem mindig szokott bejönni.
Ez lett volna a téka:
Nem egy innovatív darab, ez a téka, de kedves, arányos, szerethető bútor lett volna.
Ez lett helyette (-égerfa). Azt hiszem, az ötéves kislányom szeretne egy ilyent a szobájába:
