Már-már közhelyes dolog a juhar-dió kontrasztra játszani.
Esküszöm, nem akartam erőltetni:) Eredetileg juhar-alma kombináció volt, és az alapján kértek tőlem egy hasonlót, diófával.
Két (szakmai) érdekessége volt a munkának. Az egyik, hogy ilyen vékony fa lemezt hátdó merevítés nélkül csak sugaras metszésű anyagból lehet megcsinálni, hogy csökkentsük a görbülés veszélyét.
A másik dolog, ami fejtörést okozott, a felületkezelés. A vizes bázisú lakk a dió színét öli meg, az olaj-viasz kombináció pedig a juhar hamvasságát veszi el. Az órát fehér pigmenttel kevert olajjal kezeltem, két rétegben. Működött. A dió nem lett olyan tüzes mint amilyenné egy sima olajozás után után vált volna, de nem veszítette el a színét. A juhar pedig az lett, ami volt: fehér, barátságos, selymesen fénylő anyag. 
És az eredeti, almafás darab:
A végére pedig mégegy alma-juhar óra, megbocsátható organikus beütéssel:
Öröm látni a munkáit, komolyan mondom, hogy végre nem kell messzire mennem mint a norsewoodsmith.com-hoz, hogy szakmai példaképe(ke)t találjak 🙂
Csak bíztatni tudom, és kérem szóljon, ha valamiben a segítségére tudok lenni.
Üdvözlettel:
Brumár Attila
(talán levélben kellett volna, de mostmár mind1)