Nyaranta megjelenik nálam egy házaspár. Nagyon kedvesek, mondanak egy összeget, és kérnek néhány variációt, nászajándékra. A megcélzott nagyságrendtől függően tükör, falitéka, bölcső, láda kerül szóba többnyire. (Fontos adalék, hogy néptáncosok, ennek megfelelő érdeklődéssel, barátokkal.)
Rendes kis nyári ujjgyakorlat. Máskülönben nem nagyon csinálnék ilyesmit – eltekintve a bölcsőbolt termékeitől.
Idén sunyi módon rajzoltam nekik egy (kettő) viszonylag egyszerű, szép falitékát, megcsillantva, hogy kőrisfából is lehetne. Mellé állítottam a tavaly készített (akkor fenyőből) padládácskát. Inkább láda volt az, mint pad. Biztos voltam benne, hogy az előbbit választják. Nem jött be – nem mindig szokott bejönni.
Ez lett volna a téka:
Nem egy innovatív darab, ez a téka, de kedves, arányos, szerethető bútor lett volna.
Ez lett helyette (-égerfa). Azt hiszem, az ötéves kislányom szeretne egy ilyent a szobájába:
Ez volt a tavalyi, erdei fenyőből:
És még képek az égerfa ládáról:
.
.
.
Az utolsó képen az elmaradhatatlan fejelőléc.
Végül pedig a vázlatok. Előbb ami alapján kiválasztották. (A földhivatalban rajzoltam 2009-ben, a soromra várva.) Legalul pedig az a rajz, ami alapján készült.
.
.
Ide (vagy a képre) kattintva bejön nagyobb felbontásban.
…és ugyanott megtalálható az anyagkiírás is – vigyázat, készméretek! És egy-egy adat ellenőrzést igényel: volt, ami menet közben módosult.
