Két és fél éve, 2008-ban rajzoltam egy íróasztalt. Kevés hely volt mellette és mögötte, ezért a(z oldalról való) beülést könnyítendő, a lábazatát nem tettem zárttá. Végül egy másikat választottak helyette. Szerettem volna megcsinálni az eredetileg tervezettet is. Sokáig propagáltam, amíg találtam valakit, aki elég bátor volt ahhoz, hogy rajz alapján elkészíttesse. Azazhogy csodálatos módon két ilyen család is jelentkezett, szinte egyszerre. Az egyikük számára elkészült a bútor, égerfából. (A következő szilből lesz.)
Az alábbi ábrák a “Gyerek íróasztal terve” posztban nagyobbak:
A szerkezetet a forma szinte diktálta. Átmenő, ékelt és faszeggel erősített csapok, ácsolatokról ismert fél-fecskefarkú beeresztések kötik össze a lábazat elemeit. Az asztallapot a lábazat felső vízszintes elemei tartják mereven, fecskefarkú hevederként. A forma organikusra sikeredett – talán át kellene fogalmazni egyenesekre is…
Alulról nézve külön világa van a bútornak. Néha mintha egy hajó vagy egy épület faszerkezete látszana.
