Egy ízben Vásárhelyi János szájából hallottam, hogy nem érti, miért asztal-os az asztalos – mikor a legnagyobb kihívás mindig is a szék tervezése volt (és van).
Igaza volt.
Néhány többé-kevésbé működőképes ülőbútoron túl vagyok már, és egyik sem volt olyan, hogy egy lendülettel leültem, megrajzoltam, elkészítettem.
- A székeknél néhány kis csomópontnak kell roppant nagy erőket felvennie. Rendszerint minél könnyedebb, elegánsabb a bútor, annál kisebb helyen koncentrálódik a terhelés.
- A legtöbb széknek nem csak egy jellemző nézete van. És ha van is kettő, önmagában harmonikus vetülete, még mindig lehet, hogy összességében gond lesz az arányokkal.
- Ergonómia, ergonómia, ergonómia!
Több széken is dolgozom évek óta, nem is eredménytelenül. Igyekszem összeegyeztetni a hagyományos (!tökéletes!) lapba fúrt-ékelt lábmegoldást a korszerű formával és az ergonómiával. De erről majd később, egy másik posztban… Ami most érik, az egy szép, kimódolt csapozásokkal összeépített ülőbútor, amolyan "kézműves öröme" típus. Érdekes, hogy honnan hová jutott a dolog. és az sem mellékes, hogyan.
Nos:
Borzalmas firkákkal indult.
Reggelente az éppen begyújtott cserépkályha és a teám mellett, a kislányom rajzmappájába kapartam ezt-azt. Amit tudni lehetett: a majdani használó szerette volna, hogy az ülőlapon átmosolyogjanak a lábak csapvégei. A család, aki a nagyon távoli jövő ködös homályában együtt fog élni ezekkel a székekkel, udvariasan úgy tett, mintha értené, mit akartam elmondani a rajzokkal. Én már láttam, mi lesz, de szükségesnek gondoltam megfoghatóvá és megnézhetővé tenni a bútort. Három változatot megcsináltam felére kicsinyítve. Egy jó erős munkanap, PUR ragasztó, facsavarok. Azóta van mire ülni a gyerekeknek.
Alapvetően az oldalnézeti rajzok felhasználásával készültek. Egyrészt segítettek látni, hogyan fognak kinézni a székek, de e mellett azt is megmutatták, melyik típusnak melyek a szép nézetei, illetve hogy az arányokat hogyan érdemes módosítani.
