Fessünk bútort!
A cím egy kicsit többet sejtet, mint amit valójában takar(ni fog).
Ha szabatos akarok lenni, így kellene fogalmazni: “Két kísérlet bútoralkatrészek színezésére természetes alapú, vizes bázisú festékkel, ecsettel felhordva, különböző alapfákon”.
Ütős cím, ugye? 🙂
Valójában csak arról szól a bejegyzés, hogy néhányszor használtam a fent leírt anyagot, és a tapasztalataim egy része érdekes, mások pedig nem, de azok is hasznosak lehetnek a festéssel próbálkozóknak.
Annak idején egy égerfa bölcsőt kezeltem a Biopin Deco-Trend “horizont” fantázianevű színével. Ezeket a felületkezelő anyagokat azt hiszem úgy készítik, hogy az alapvetően vízben nem oldódó filmképző anyagokat úgy módosítják (elszappanosítják?), hogy valamennyire mégiscsak hajlandóak legyenek egy gyanús állagú vizes masszát alkotni. A szaguk a valamikor használt enyves festékekére emlékeztet. A zománcfestékhez szokott orr és kéz számára furcsa anyagok, de könnyű megbarátkozni velük.
De vissza a Biopin Deco_trendhez: működik, sőt, jól működik! Az első réteget érdemes vékonyan kenni, ha azt akarjuk, hogy hamar megszáradjon. (Ez egyébként a legtöbb kézi módszerrel készített felületi bevonatnál alapszabály: inkább több vékony réteg, mint kevés vastag!) Úgy emlékszem, hiába vártam meg az előírt száradási időt, csiszolásnál kicsit kenődött, eltömte a csiszolószivacsot. Ennél a pontnál még úgy tűnt, nem fogjuk megszeretni egymást. A második réteg aztán meggyőzött. Nagyon jól takart, és valami egészen nekem tetsző, kicsit sprőd felületi struktúrát adott. (A fenti képen talán látszik.) Mondjuk aki a tükörsima zománc-szerű felülethez ragaszkodik, az ne ezt szeresse, de aki a természetes tapintású tárgyakat kedveli, az igen.
És a színe: napfénynél szinte fehér, zárt térben, szürkületben pedig átdereng rajta a kék. Nem is átdereng: sejlik, szüremlik, szüremkedik, kellemkedik, mosolyg, stb! Nézzék meg itt is. Vagy itt, ha az előző link nem működik.
Az AURO cég hasonló anyagával többet kínlódtam. Meg kell mondani, ez nem a festék hibája volt, egyértelműen én nem voltam alapos. (Elolvastam én a festék adatlapján található figyelmeztetést, -utólag: “Magas gyanta, csersav tartalmú fák és MDF alapkezelése AURO speciális alapozóval (Nr.117″).) Általában végzek próbafestést, a készülő bútornál pedig ez különösen indokolt volt, mert magam kevertem ki a színt. Ebben egyébként az AURO nagyon jó, már ha az ember megtalálja a megfelelő pdf anyagot, ugyanis a festék oldaláról megnyitható színsorozat nem az igazi.
És akkor egy kis AURO linksorozat:
Szóval próbafestés. Készült kőrisfán, és több darab tölgyön. Már ekkor gyanús lehetett volna, hogy az egyik tölgy mintadarab bevonata nem száradt meg. Arra fogtam, hogy biztosan túl vastagon hordtam fel.
A kellemetlen meglepetés akkor ért, amikor már élesben, a majdnem kész bútor alkatrészeire kentem az anyagot. A kőris alapra felvitt színezék megszáradt, a tölgyön volt amelyik igen, volt, amelyik nem. Még mindig úgy gondoltam, a túl vastag réteg az oka mindennek. Két nap után már kezdett gyanús lenni. Aztán észrevettem valami egészen érdekeset. Az alábbi képen egy két darabból összeragasztott szekrényláb van:
Látható, hogy a ragasztási vonal felett más a szín. (Ott nem száradt a festék.)
Ezen a képen ki is emeltem:
Ami igazán meglepő, hogy ezeket a lábakat a rajzolat folytonossága miatt mindig úgy készítem, hogy ugyanabból a pallóból, egymás mellől vágom ki a ragasztandó darabokat. Vagyis a felületet alkotó fák eredetileg a törzsben egy-két centiméterre voltak egymástól. De ezzel együtt is nyilvánvaló volt, hogy még szándékosan sem tudnám így egymás mellé tenni a vékony és a vastag festékréteget. Vagyis a gond forrása az alapfelületben van. Ami a tölgyfáról mindenkinek beugrik: a csersav. Nem analizáltam, elhittem magamnak, hogy ez okozza.
A megoldás:
Amennyire tudtam, letoltam a ragacsos anyagot a fa felszínéről. Spaknival, fa lapocskákkal. Citlinget (színlőpenge) nem használtam, sokkal többre azzal sem mentem volna, mivel a tölgy vastag pórusaiból az sem tudta volna kiszedni a festéket. Meg én sem, mert nem fűlött hozzá a fogam, hogy keféljem, átmossam az egész bútort, hogy utána csiszolgathassam az összes negatív sarkot, tagolást. Nem tudom, hogyan éreztem rá a megoldásra, de biztos voltam benne, hogy működnie kell. És bocsásson meg nekem az AURO szakembergárdája azért, amit ez után tettem. Az úgy -ahogy letisztított ragacsos felületet átcsiszoltam (2 db csiszolószivacsból használhatatlan, szürke téglány lett.) És mégegyszer átfestettem az anyagokat VASTAGON. Csak tippem van, hogy ez miért segített, de tény, hogy a festék ahogy kell, 4-6 óra alatt megszáradt. Csiszolható, újra mázolható lett.
Amit még jó tudni ezekről a természetes vízbázisú festékekről: az adatlapjuk szerint a szerszámok vízzel tisztíthatók. Nagyjából. De mivel olyan anyagokból állnak, amik alapvetően a lakkbenzinnek adják meg magukat, akármennyire melegvizezzük, szappanozzuk az ecsetet, a sörték között ott marad valamennyi festék. Érdemes a vizes átmosás után szárazra törölni az ecsetek bozontját, és utána lakkbenzinben is kinyomkodni őket. Látványos a különbség.
Ez lett a végeredmény:
És ez volt a rajz:
És tessék elhinni, nem azért írom ezt, mert ezek a cégek fizetnek érte. Ellenkezőleg: én fizetek nekik a festékekért.