Kicsit unom magam, amikor felmondom a közhelyeket arról, hogy mennyire szép is, hogy a fa természetes, lélegző, velünk élő-öregedő anyag. Pedig tényleg.
2009. őszén tettem fel egy posztot egy fürdőszobai faliszekrényről. Akkor örültem, hogy nagyon lassan készült el a bútor, és láthattam, hogyan érik. Hát aminek akkor örültem, csak a kezdete volt valaminek. Idén augusztusban (közel 4 év telt el) egy költöztetés ürügyén megint közelről barátkozhattam a polcocskával. Csak telefonnal tudtam lefényképezni, de így is meggyőző.
Egymás mellé teszem az akkori és a mostani állapotot.
És még egy “ilyen volt-ilyen lett” kép:
Hát ennyi. Ugye, hogy csodálatos?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: