Három íróasztal

Az elmúlt (hosszabb) időszakban három hasonló asztal született. Nem véletlenül mondom, hogy a legritkább esetben sem soha nem készül nálam két teljesen egyforma darab.
íróasztalok

Először ez készült el:
ÍRÓASZTAL - fekete dió
A fiókelőkhöz nagyon szép anyagot sikerült találnom, kavargó-bugyborékoló szálszerkezetű kőris deszkát – de ez általában így szokott történni. Ami igazán megkülönbözteti, a fekete dió asztallap és a konténer-tető.

habos kőris fiókelők

Itt van a különálló fiókos konténer arca az említett, gazdag rajzú kőris felülettel.
Lejjebb pedig még egy teljes kép, és egy részlet erről a bútorról.

íróasztal fiókok

A második asztal teljes egészében kőrisfa. Szép, lezárt nyugodt darab. A lap alatt nincs fiók, a bútor formája szépen kirajzolódik.
kőris íróasztal

Itt talán még jobban:

Első ránézésre talán fel sem tűnik, hogy itt a fiókokat kihúzva nem látni vasalatokat. Pedig vannak: kiváló minőségű Blum Tandem teleszkópokon mozdul a három doboz, simán, az ütközést hidraulika csillapítja.
 

 

fiókos íróasztal

Blum fiókok

Ha alánézünk, látható a szerelvény. Egy mozdulattal kiemelhető a fiók, és hasonlóan könnyen vissza is helyezhető.
BLUM tandem

Végezetül három kép egy meghökkentő – bádogszürkére pácolt – bútorról. Fotogén, de ettől sem lett a kedvencem. Nem szoktam pácolni a fát. A legszebb mesterséges szín sem tudja megközelíteni azt az árnyalati gazdagságot, megmutatni azt a meleg fényt,ami a szépen megmunkált, szelíden kezelt (pl. viaszolt) fa sajátja.
Ez a munka is megerősítette az eltökéltségemet. Nem az én dolgom pácolt darabokat készíteni.
Azért felteszem a képeket, mert érdekesek. Meg biztos van, akinek ez tetszik:

c01.jpg

c02.jpg

c03.jpg

 

 

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. faktura says:

    @politikailagnemkorrekt:
    Kedves p.n.k., ahogy mondod. Az akác reped, vetemedik, e mellett más hazai fajoknál erősebben koptatja a szerszámok élét. Íróasztalt nem csinálnék belőle. Pedig a színe-rajzolata egyedülálló. Gőzölve még csak-csak, ismerek olyat, aki használt gőzölt akácot. Szép csokoládébarna – de azt mondta a kolléga, az akác akkor is csak akác.
    Csináltam belőle egyszer egy bölcsőt, a vele közeli rokonságban lévő eperfát pedig itt a blogon is többször megénekeltem:)

  2. politikailagnemkorrekt says:

    Nagyon szépek, főleg az első tetszik. Akácból (esetleg gőzölt?) nem szoktál ilyesmit készíteni? Nagyon vetemedik, vagy ez inkább csak legenda?


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció