Íróasztal

Két és fél éve, 2008-ban rajzoltam egy íróasztalt. Kevés hely volt mellette és mögötte, ezért a(z oldalról való) beülést könnyítendő, a lábazatát nem tettem zárttá. Végül egy másikat választottak helyette. Szerettem volna megcsinálni az eredetileg tervezettet is. Sokáig propagáltam, amíg találtam valakit, aki elég bátor volt ahhoz, hogy rajz alapján elkészíttesse. Azazhogy csodálatos módon két ilyen család is jelentkezett, szinte egyszerre. Az egyikük számára elkészült a bútor, égerfából. (A következő szilből lesz.)

Az alábbi ábrák a “Gyerek íróasztal terve” posztban nagyobbak:

 A szerkezetet a forma szinte diktálta. Átmenő, ékelt és faszeggel erősített csapok, ácsolatokról ismert fél-fecskefarkú beeresztések kötik össze a lábazat elemeit. Az asztallapot a lábazat felső vízszintes elemei tartják mereven, fecskefarkú hevederként. A forma organikusra sikeredett – talán át kellene fogalmazni egyenesekre is…

Alulról nézve külön világa van a bútornak. Néha mintha egy hajó vagy egy épület faszerkezete látszana.

Néhány pillanatkép a műhelyből: először egy alapszabály illusztrálása. Ha keretbetétes szerkezetnél árokba kerül a betét, vagyis a keretelemek összeragasztásakor a végső helyére kerül, a fillungot (a betét “asztalosmagyar” neve – itt a szóismétlés elkerülése miatt alkalmazva) előre felületkezelni kell, legalábbis az első réteget meg kell kapnia. Maradjunk abban, hogy, ez volt a leghosszabb mondatom a posztban. Ha ugyanis az összerakott keretet lekezeljük, a betétnek a fríz árkában lévő részére nem kerül anyag, marad a nyers fa. Ha aztán szárazabb helyre kerül a bútor, a fillung zsugorodik néhány millimétert, ez a kezeletlen farész kicsúszik az árok takarásából. Vagyis azt látjuk, hogy a betét szélén van egy kezeletlen sáv. 

Alább pedig képek a fecskefarkú hevederről. Nem részletezem, erről korábban írtam itt. Annyit érdemes megismételni: nem szabad beragasztani, csak a végére kerülhet egy kis ragasztó. Lefelé a második képen ez látható. Annyit még, hogy nem mertem bekalapálni a hevedereket a helyükre. Nem akartam kockáztatni, hogy az összerakott kész lábszerkezet csapozásait megroppantsam.

Még egy kép az eltakart árokkezdetről. Jól látszik, hogy a befoltozott darab szélesebb, mint az a heveder mérete szerint indokolt lenne. Az az igazság, hogy a marásnál kiszakadt egy kis anyag, e miatt szélesebbre martam. Ennek az elketrülésére látható egy módszer itt. Illetve magáról a hevederezésről több látható itt. 

És az összerakott asztal a műhelyben:

Idöközben az asztal fekerült a honlapomra is.
A legvégére pedig a kész darabról: