Gyakran hallom, hogy jó-jó ez a bölcső, de nem sokáig használható, ahhoz képest pedig drága/nagy/stb. Hallottam már olyant, hogy három hónapnál tovább nem alkalmas (a talpas), de fél évet is mondanak. Szerencsére egy most diplomázó designer hallgató blogjában szépen összeszedve megtalálható, mi befolyásolhatja, meddig ringatózhat a baba bölcsőben. Nézzük…
Ácsolt láda (szuszék)
Már jó ideje, hogy elkészült két kicsi szuszék.
A kevésbé feldolgozott őrségi típusba tartoznak – ott például gyakorta készítették tölgyfából. A színes mezőket bodzabogyóból (lekvár sűrűségűre) főzött festékkel színeztem, faragás előtt. 
Pad
Asztalos szerkezetek – új blog
Annak idején, egy tananyag összeállítása közben szembesültem azzal, hogy magyar nyelven nehéz jó szakmai anyagot találni a világhálón. Ugyanez angolul egyszerűbb , sőt: a bőség zavara fenyeget. (Nagy nyelvterület, ugye. Bizonyára németül is könnyű dolgom lenne, de a német nyelvterület felderítése nem az én dolgom lesz: nem bírom a nyelvet.)
Kis lépést tettem, hogy javítsak a helyzeten.
Indítottam egy új blogot, ASZTALOS SZERKEZETEK címmel. 
Ajánlom szakmabelieknek, hobbiasztalosoknak, faipari szakmát tanuló diákoknak és tanáraiknak szíves felhasználásra.
Az első bejegyzés a fejelőlécről szól, hamarosan várhatóak egyéb lapmerevítő megoldások.
Olvassák-olvassátok, szabad hozzászólni, vitatkozni, témát ajánlani is… 
(A képek a műhelyemből származnak.)
Angolok – English woodwork
Már megint ez a külföldre mutogatás…
Addig addig bóklásztam a hálón, amíg egy angol szakmai fórumnál elakadtam. Időnként belenéztem, aztán azon kaptam magam, hogy rendszeresen olvasom, majd regisztráltam, aztán függő lettem. Nem szupermenek írják: derék angol mesteremberek, lelkes hobbisták, érdeklődők. Tudjuk, történelmi és gazdasági okai vannak, de ezzel együtt el kell fogadni, sokat lehet tanulni tőlük. Sokat KELL tanulni…
(Például azt a nyitottságot, amivel a messziről jött kollegát fogadják:) )
Magam is éltettem sokáig egy mítoszt a káeurópai nyomorból eredeztetett buher-zsenialitásról. (ti.: A gyenge technikai háttérrel rendelkező magyar szakember kénytelen agyafúrt házilagos megoldásokkal csodát csinálni, míg a csoda-célgépekkel dolgozó európai kollegája elbutul, és csak arra képes, amit a masinái alapból lehetővé tesznek.) Az angol (amerikai, ausztrál stb…) mestereket látva ki kellett józanodnom: legalább olyan kreatívak, mint a sárból aranyat készítő hazai szaktársak.
És ehhez hozzáadódik az, hogy régóta jólétben élnek, vagyis van idejük, igényes és fizetőképes vásárlórétegük. (Tudom, mi véreztünk ki a töröktatár szipoly alatt-miatt, ők pedig közben ápolgatták a házaikat – de ezen most kár rágódni.)
És van még valamijük: régi-régi technikai kultúrájuk. És rendelkeznek ezen kívül valami csodálatra méltó modern konzervativizmussal. Szeretik a régi dolgokat, de ez nem válik el a moderntől. A hagyományt nem csak úgy őrzik, hogy mintát profiloznak minden marható élbe ha kell ha nem.
Lássuk csak:
Ez itt egy dohányzóasztal. Steve Allford munkája. Kell magyarázni? Mai darab. A korszerűsége mellett mind a látható, mind a rejtett részei kézműves gondossággal vannak kialakítva. És mivel a formát a minimumra redukálta, megengedheti magának, hogy – hadd szóljon! – engedje tobzódni a kőris rajzolatát (húrmetszet).
Függesztett bölcsők – ikerbölcső
Már-már unom magam, hogy megint bölcsőkről – és megint a sajátjaimról – írok. De úgy tűnik, bár tömegek nem használják, akit érdekel, nagy gondot fordít arra, miben ringatja a kicsinyét. Szinte minden újabb formai-szerkezeti megoldást a leendő megrendelők kértek vagy inspiráltak. Így volt ez az első lengő kivitelnél is – és a legújabbnál szintúgy. Ez egy nagyon kedves, ikreket váró édesanyával közös kreatúránk. 
Első körben két bölcsőről volt szó, aztán felmerült, hogy kényelmi szempontból össze lehetne kötni őket. Végül a legegyszerűbb megoldás győzött: a babák egymás mellé, egy “kosárba” kerülnek, reményeink szerint mindkettőjük örömére. A felfüggesztésnél szakítottunk a merev rudazattal. A kötél összetettebb ringó mozgást tesz lehetővé. (A mindenféle lengő-hintázó mozgás csecsemőkre gyakorolt kedvező hatásáról bővebben olvashatun ide kattintva.)
Vegyes – design, fsc
Néhány frissen felfedezett link. Szorosan vagy kevésbé, de kapcsolódnak hozzánk.
Elsőként a Tárgymutató. Design. Vagy mondhatnám, hogy ismeretterjesztés kezdőknek és haladóknak design témakörben.
Aztán innen jutottam el a kicsit nagyobb kanállal merítő inspiral.hu oldalra. Design, építészet, és egyebek. Nem sorolom fel az oldal menüpontjait, tessék megnézni. A képek is innen származnak.
Az FSC tanúsítványról is találtam egy jó anyagot végre, a tudatosvasarlo.hu-n. Röviden, annak, aki még nem hallott róla: létezik egy tanúsítvány, ami igazolja, hogy felelős erdőgazdálkodásból származó alapanyagot használtak fel bútorhoz, papírhoz, csomagoláshoz, stb. FSC, azaz Forest Stewardship Council. Ami tetszik, hogy a stewardship szóra a szótárak a sáfárkodást is megadják. Ennek jó csengése van. (Az angol szó nekem tetsző magyar megfelelője németből ered:) )
“2008 januárjában JK Rowling, a Harry Potter könyvek szerzője leállíttatta a könyvéből készült finn fordítás helyi papírra történő nyomtatását, mivel a papír nem rendelkezett FSC tanúsítvánnyal.”
Időközben találkoztam egy másik tanúsítással. Az 1999-ben alapított nonprofit PEFC, amennyire látom, leginkább a csatlakozó államok szabványainak, fagazdasági szabályozásának összehangolására törekszik. (Programme for the Endorsement of Forest Certification schemes – Hevenyészett fordításban: Program az erdészeti tanúsítási rendszerek összehangolásához.)
Polc – és megint eperfa
Elkészült egy fürdőszobai polc.
Egy barátomnak, közel egy év alatt. Ennek kapcsán két korábbi posztra is érdemes visszautalni. Egyik az eperfás, ahol beszámoltam róla, hogy elővettem hozzá az anyagot. Van ott egy kép, amin citromsárgára (akácsárgára) gyalulva látható az egyszer már csokoládébarnára érett deszka. Aztán összefogaztam a kávát, megcsináltam az ajtókat, és hagytam a műhelyben állni az egészet. Jól tettem (- bár a barátom, akihez került, más véleményt fogalmazott meg ez ügyben). Így nem egy idegen lakás fürdőjében kellett figyelemmel kísérnem, hogyan érik be az anyag. Lassan lassan sárgult és porosodott nálam a majdnem kész bútor. Aztán átcsiszoltam, összeraktam amit kellett, megcsináltam az ajtófogantyúkat. Aztán beolajoztam… Aztán fölhördültem… Ez lett:
Annak idején az anyaghoz terveztem a bútort, rá akartam játszani a szíjács-geszt kontrasztra.
Azt képzeltem el, amit most láttam: 
Max Lund
A képen egy igazi Maxlund, egy békebeli iparos látható . Kályhacső nadrág, kockás ing, sörtebajusz. 24 munkában töltött év, elsősorban belsőépítészet.
Ha őszinte vagyok magammal, elismerem, hogy nem ragadott igazán magával a mester. De a munkái talán elárulnak valamit a svéd kézművességről. Nincs csinnadratta, komolyság van, de áthatja a derű. És nem nehezedik rá a nálunk gyakori konzervatív tekintélytisztelet. Rendben van, na…
gad.se – svéd bútor
A Google fordítóprogramja segítségével kísérleteztem a közelmúltban. A finn kaland sikere nem ismétlődött meg. Dán és svéd oldalakat szerettem volna találni, egyedileg, kézimunkával készített mai fa bútorokkal. Dániában leginkább designereket találtam (jókat!) és tömeggyártott bútorokat. Svédországban bútort sokat. Pedig minden lehetsége keresőszót és azok kombinációját kipróbáltam. Ami még fából van, az a “Gustavianska möbler” tömege volt.
Aztán rátaláltam a GAD-ra és Max Lund-ra. Előbb a GAD:
.jpg)
