Polc – és megint eperfa

Elkészült  egy fürdőszobai polc.

Egy barátomnak, közel egy év alatt. Ennek kapcsán két korábbi posztra is érdemes visszautalni. Egyik az eperfás, ahol beszámoltam róla, hogy elővettem hozzá az anyagot. Van ott egy kép, amin citromsárgára (akácsárgára) gyalulva látható az egyszer már csokoládébarnára érett deszka. Aztán összefogaztam a kávát, megcsináltam az ajtókat, és hagytam a műhelyben állni az egészet. Jól tettem (- bár a barátom, akihez került, más véleményt fogalmazott meg ez ügyben). Így nem egy idegen lakás fürdőjében kellett figyelemmel kísérnem, hogyan érik be az anyag. Lassan lassan sárgult és porosodott nálam a majdnem kész bútor. Aztán átcsiszoltam, összeraktam amit kellett, megcsináltam az ajtófogantyúkat. Aztán beolajoztam… Aztán fölhördültem… Ez lett:Eperfa felület

 

 Annak idején az anyaghoz terveztem a bútort, rá akartam játszani a szíjács-geszt kontrasztra.

Azt képzeltem el, amit most láttam: Fürdőszoba polc

 

Max Lund

 

 A képen egy igazi Maxlund, egy békebeli iparos látható . Kályhacső nadrág, kockás ing, sörtebajusz. 24 munkában töltött év, elsősorban belsőépítészet.

Ha őszinte vagyok magammal, elismerem, hogy nem ragadott igazán magával a mester. De a munkái talán elárulnak valamit a svéd kézművességről. Nincs csinnadratta, komolyság van, de áthatja a derű. És nem nehezedik rá a nálunk gyakori konzervatív tekintélytisztelet. Rendben van, na…

 

gad.se – svéd bútor

A Google fordítóprogramja segítségével kísérleteztem a közelmúltban. A finn kaland sikere nem ismétlődött meg. Dán és svéd oldalakat szerettem volna találni, egyedileg, kézimunkával készített mai fa bútorokkal. Dániában leginkább designereket találtam (jókat!) és tömeggyártott bútorokat. Svédországban bútort sokat. Pedig minden lehetsége keresőszót és azok kombinációját kipróbáltam. Ami még fából van, az a “Gustavianska möbler” tömege volt. 

Aztán rátaláltam a GAD-ra és Max Lund-ra.  Előbb a GAD:

GAD's page

 

 

Fenyőbútor

Rendre kellemetlen érzésem támad, ha meghallom a szót. El van ez fuserálva. Ha nem sikerül rögtön másra gondolnom, beugranak a tömegesen kókányolt, csíkos lapanyagból egybecsinál dobozok. (Szakmai eszköztár: ck-csavar, lamello, kontraprofil.) Többnyire valami középszerű reklámszlogennel.

De:

Véreim! Ne higgyetek a látszatnak! Lehet bútort készíteni fenyőfából is! (Persze ezt azért sejthettük, magam is elkövettem már ilyesmit, a honlapomon fent van.)

Egy barátomnak csináltunk konyhabútor ajtókat, erdei fenyőből. Igyekeztem úgy válogatni az anyagokat, ahogy az hagyományosan megszokott, a szakma szabályai szerint. (Nem mindig szeretem követni a dogmákat, de itt a legtöbb esetben indokolt.) Vagyis: a keretek frízei "unalmas", csíkos anyagból (sugármetszet), a fillungok (magyarul deszka v. lemezbetét) rajzos, "flóderos" felületek. A kész ajtókat nem tudtam fotózni még, de a betétek megvannak.

fenyő rajzolat

 

Íróasztal – werk

Alább említettem, hogy visszatérek az ott megmutatott kőrisfa íróasztalra.

Ide teszek néhány képet, amik a honlapra nem kerül(het)nek fel ilyen-olyan okok miatt. Leginkább amolyan “werk-fotók”, a műhelyben rögzített pillanatok, vagy szerkezeti, formai részletek.

Az elején a lapmerevítés: fecskefarkú beeresztés. Ami az első képen látható, az a végeredmény.

Az asztal a hasát mutatja

 

Gyerek íróasztal

Friss darab (2009. január 18.) Öröm volt vele a munka. Kőrisfa.

És ugyanez a honlapomon…

Részletek később, egyelőre ennyi:

 

gyerek íróasztal

íróasztal, kőris

 

 

ívelt fiókelők

 

íróasztal részlet

 

fecskefarkú beeresztés

 

fecskefarkú heveder

 

Többen érdeklődtek, hogy hasonló alapossággal kimunkált, de egyszerűbb formájú asztal nem készül-e, olcsóbb (fenyő vagy bükk) anyagból. Készülhet, tervek itt…

És képek arról, ahogy ez készült, ide kattintvva…

 

Huonekalu – már megint a finnek

Tegnapelőtt beütöttem a keresőbe a huonekalu szót (bútor, finnül). Mellbevágó volt az eredmény: az első oldalon behozott találatok közül -igaz, az egyik egy gyűjteményt tartalmazott – öt olyan lapot találtam, ami lenyűgözött. Elmentettem őket, aztán másnap kettőt kitöröltem. A maradék is elég csemegét nyújt:

 

 

 

 

Mindkét kép Uolevi Nurmi oldaláról származik. A felső egy asztal részlete, sajátos és hajszálpontosan elkészített fecskefarkú beeresztéssel. Az alsó egy suszterszék (fejőszék, sámli, lucaszéke). Mintha szilfából lennének. (Ha valaki biztosat tud, jelezze.) Láthatóan kézi megmunkálás, pontos, ötletes, egyszerű.

 


 

A másik: Markku Korpa oldala. A beköszönő bútor,a “puusohva” – gondolom “fa szófa” – nem a kedvencem, de találtam itt is kis csodákat. A seinakaappi (faliszekrény) tölgyfából van. A tölgyet magam nem igazán kedvelem mint bútoranyagot, de herra Markku Korpa lehet, hogy megváltoztatja a véleményemet.

A következő képen (maustekaappi) látszik, hogy a mester nem maszatolja el a részleteket. Első ránézésre nem sikerült rájönnöm, hogy mi indokolja a fecskefarkú betétet (hevedert?). Bizonyára ebbe szalad bele a fa vagy fém tengely, de az foroghatna az előkeret anyagában is. De csodálkoznék, ha ok nélkül került volna oda. Megpróbálom megfejteni.

 

 

 

 


 

 

 Fat Douglas művésznéven fut (Jouni Repo puuseppa – asztalos). A kisebb tárgyai tetszenek. (Pienesinet)

 

És kis szószedet a fentiekhez:

puu – fa

kaappi – szekrény

seinakaappi – faliszekrény

maustekaappi – fűszeresszekrény

puuseppa – asztalos

Egyébként nem beszélek finnül – sajnos. Tegnap megpróbáltam finn-magyar magyar-finn kisalakú szótárakat venni. Nincs. Kéziszótár, nagyszótár van, kisméretűt mostanában nem adtak ki. (Érdekesség, hogy a szombathelyi boltban, ahol érdeklődtem, több, néhány ezer fős létszámú finnugor nép szótárát is láttam. Ez is valami.)