Egy ír csoda

A Designspotter-en mindenféle népeket találni, a lelkes álmodozók és a szikár profik egyaránt ott nyüzsögnek. (Magam is odaszemtelenkedtem, fel is kerültek a beküldött munkák, jóllehet nem kimondottan a designbútor kategóriába sorolódnak. Már ha soroljuk őket ide-oda.)

Hát az írek…  az egyik a dohányiparból pottyant ide, a másik az ír-olvas-énekel-szervez típusú aktív feleség, talán Amerikából.

Zelouf and Bell

Nem minden darab nyűgöz le, amit a Zelouf&Bell páros (és munkatársaik) produkálnak. De ami tetszik, az nagyon. Pontosabban ami tetszik, az úgy tetszik, hogy fenntartás nélkül fogadom el, olyan világot teremtenek, aminek szeretnék a részese lenni. Bátran nyúlnak anyagokhoz és formákhoz, olyan felületeket alkalmaznak, amik más kezéből kikerülve olcsó ripacskodásnak látszanának. Náluk valamiért nem.

Polc – és megint eperfa

Elkészült  egy fürdőszobai polc.

Egy barátomnak, közel egy év alatt. Ennek kapcsán két korábbi posztra is érdemes visszautalni. Egyik az eperfás, ahol beszámoltam róla, hogy elővettem hozzá az anyagot. Van ott egy kép, amin citromsárgára (akácsárgára) gyalulva látható az egyszer már csokoládébarnára érett deszka. Aztán összefogaztam a kávát, megcsináltam az ajtókat, és hagytam a műhelyben állni az egészet. Jól tettem (- bár a barátom, akihez került, más véleményt fogalmazott meg ez ügyben). Így nem egy idegen lakás fürdőjében kellett figyelemmel kísérnem, hogyan érik be az anyag. Lassan lassan sárgult és porosodott nálam a majdnem kész bútor. Aztán átcsiszoltam, összeraktam amit kellett, megcsináltam az ajtófogantyúkat. Aztán beolajoztam… Aztán fölhördültem… Ez lett:Eperfa felület

 

 Annak idején az anyaghoz terveztem a bútort, rá akartam játszani a szíjács-geszt kontrasztra.

Azt képzeltem el, amit most láttam: Fürdőszoba polc