Anyag, szerkezet, funkció… Bútorok fából
Az előzmények alapján tudjuk, hogy melyik szék fog elkészülni.
A feles méretű modell alapján több dolog (szögek, ívek) biztos, de például a szerkezet egyes elemei, bizonyos méretek csak valós nagyságban láthatók. Hogy biztosra mehessünk, szükségesnek láttam egy amolyan “muszter” darabot összeállítani. Ehhez egy másik munkából rám maradt szilfát használtam fel. (A székek kőris alapszerkezettel, kerti dió/juglans regia/ ülőlappal és támlával készülnek.)
Már-már közhelyes dolog a juhar-dió kontrasztra játszani.
Esküszöm, nem akartam erőltetni:) Eredetileg juhar-alma kombináció volt, és az alapján kértek tőlem egy hasonlót, diófával.
Két (szakmai) érdekessége volt a munkának. Az egyik, hogy ilyen vékony fa lemezt hátdó merevítés nélkül csak sugaras metszésű anyagból lehet megcsinálni, hogy csökkentsük a görbülés veszélyét.
A másik dolog, ami fejtörést okozott, a felületkezelés. A vizes bázisú lakk a dió színét öli meg, az olaj-viasz kombináció pedig a juhar hamvasságát veszi el. Az órát fehér pigmenttel kevert olajjal kezeltem, két rétegben. Működött. A dió nem lett olyan tüzes mint amilyenné egy sima olajozás után után vált volna, de nem veszítette el a színét. A juhar pedig az lett, ami volt: fehér, barátságos, selymesen fénylő anyag. 
És az eredeti, almafás darab:
A végére pedig mégegy alma-juhar óra, megbocsátható organikus beütéssel:
November 21.-én nyílt meg Scheiber Katalinnal közös kiállításunk Szombathelyen, a Vitalitas Galériában. A leghúzósabb darab, az egyetlen szoborszerű bútor sajnos nem készült el a megnyitóra. Hát most itt van:
A kerámia Megyesi Andrea munkája.
A legegyszerűbb bútor, és egy tökéletes szerkezet.
Megszámoltam, lucaszéke csak úgy lehetne (13 db alkatrész), ha minden lábvégbe 2 ék menne.
És néhány kép a műhelyből:
Időközben alkalom adódott kicsit tovább gondolni a bútort.
