Beküldve:

Eperfa – érett korban

Kicsit unom magam, amikor felmondom a közhelyeket arról, hogy mennyire szép is, hogy a fa természetes, lélegző, velünk élő-öregedő anyag. Pedig tényleg.
2009. őszén tettem fel egy posztot egy fürdőszobai faliszekrényről. Akkor örültem, hogy nagyon lassan készült el a bútor, és láthattam, hogyan érik. Hát aminek akkor örültem, csak a kezdete volt valaminek. Idén augusztusban (közel 4 év telt el) egy költöztetés ürügyén megint közelről barátkozhattam a polcocskával. Csak telefonnal tudtam lefényképezni, de így is meggyőző.

Egymás mellé teszem az akkori és a mostani állapotot.

eperfa

És még egy “ilyen volt-ilyen lett” kép:

érett eperfa

Hát ennyi. Ugye, hogy csodálatos?

Beküldve:

Eperfa – képek a blogról

Örömmel találtam rá a faipar.hu oldalon Dr Molnár Sándor cikkére,
amelyik az eperfát ismerteti – és a cikk végén két képre, amit ebből a blogból emeltek át. (Lásd: Polc – és megint eperfa) 
Ajánlok hozzá másik képet is, amit a kereső nem hoz ki valamiért, de a fűrészelt, besötétedett eperfa felületét szépen mutatja: Eperfa – morus alba – katt ide.

A link:
http://faipar.hu/alapanyag/2928,hazai-fafajok-a-feher-eperfa.html

 eperfa - morus alba

 

 

 …és ha valakit érdekel: szép képeim vannak gyalult, viaszolt szilfa felületekről is:)

Beküldve:

Polc – és megint eperfa

Elkészült  egy fürdőszobai polc.

Egy barátomnak, közel egy év alatt. Ennek kapcsán két korábbi posztra is érdemes visszautalni. Egyik az eperfás, ahol beszámoltam róla, hogy elővettem hozzá az anyagot. Van ott egy kép, amin citromsárgára (akácsárgára) gyalulva látható az egyszer már csokoládébarnára érett deszka. Aztán összefogaztam a kávát, megcsináltam az ajtókat, és hagytam a műhelyben állni az egészet. Jól tettem (- bár a barátom, akihez került, más véleményt fogalmazott meg ez ügyben). Így nem egy idegen lakás fürdőjében kellett figyelemmel kísérnem, hogyan érik be az anyag. Lassan lassan sárgult és porosodott nálam a majdnem kész bútor. Aztán átcsiszoltam, összeraktam amit kellett, megcsináltam az ajtófogantyúkat. Aztán beolajoztam… Aztán fölhördültem… Ez lett:Eperfa felület

 

 Annak idején az anyaghoz terveztem a bútort, rá akartam játszani a szíjács-geszt kontrasztra.

Azt képzeltem el, amit most láttam: Fürdőszoba polc

 

“Polc – és megint eperfa” bővebben
Beküldve:

Fenyőbútor

Rendre kellemetlen érzésem támad, ha meghallom a szót. El van ez fuserálva. Ha nem sikerül rögtön másra gondolnom, beugranak a tömegesen kókányolt, csíkos lapanyagból egybecsinál dobozok. (Szakmai eszköztár: ck-csavar, lamello, kontraprofil.) Többnyire valami középszerű reklámszlogennel.

De:

Véreim! Ne higgyetek a látszatnak! Lehet bútort készíteni fenyőfából is! (Persze ezt azért sejthettük, magam is elkövettem már ilyesmit, a honlapomon fent van.)

Egy barátomnak csináltunk konyhabútor ajtókat, erdei fenyőből. Igyekeztem úgy válogatni az anyagokat, ahogy az hagyományosan megszokott, a szakma szabályai szerint. (Nem mindig szeretem követni a dogmákat, de itt a legtöbb esetben indokolt.) Vagyis: a keretek frízei "unalmas", csíkos anyagból (sugármetszet), a fillungok (magyarul deszka v. lemezbetét) rajzos, "flóderos" felületek. A kész ajtókat nem tudtam fotózni még, de a betétek megvannak.

fenyő rajzolat

 

“Fenyőbútor” bővebben