Anyag, szerkezet, funkció… Bútorok fából
Két poszttal ezelőtt írtam egy könyvespolcról, ami juhar- vagy kőrisfából készült eddig. A világos bútor színes fal előtt mutatja meg igazán magát.
Készült közben egy dohányzóasztal, kőrisfa lappal, tölgy lábakkal, látható fekete dió ékeléssel. Világos falak közé – ugyanoda kellett egy polc. Több kísérlet (modellek készültek) után ez a bútor került oda: tölgy oszlopok, a többi alkatrész kőris, ékek dióból.
A képen az otthon, a fotózáshoz összerakott polcsor van.
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:”Tahoma”,”sans-serif”;
mso-fareast-language:EN-US;}
Készült egy ágy. Először nem tűnt különleges kihívásnak. Hagyományos darab, konzervatív szellemben. A talpas bölcsőmhöz kellett illeszteni, illetve egy olyan komódhoz, amit én terveztem a bölcső mellé, de más készítette el. Az ágyhoz szép hegyi juhar anyagot hoztak. (A bölcső és a komód szelídgesztenye fából van.)
A bölcső képe és a komód tervei itt vannak. Az első komódra kattintva a rajz előjön nagyobb felbontásban, ahol a méretek is olvashatók.
A megrendelő – és talán a fa is – Dél-Zalából származik, ahonnan édesanyám is. Eszembe jutottak a nagymamám bútorai – egyet, egy ruhásszekrényt máig használunk közülük. A cseresznye bútor ajtajának a belsejére tintaceruzával fel van írva édesanyám és a nővére születési dátuma. Anyai nagyszüleim házának a berendezési tárgyai valamiért amúgy is megragadtak bennem. Derék vidéki asztalosmesterek készítették őket, megbízható, tisztességes és jó arányú darab volt valamennyi. Sajnos nem tudom, hogy tormaföldi iparos kezét dicsérik-e, vagy a közeli Dobriban, vagy Lentiben kellene keresni az eredetüket.
Úgy tudom, hogy Mama a két cseresznye szekrényt a stafírungja részeként hozta a domboldalra épített, alápincézett házba, ahol a haláláig lakott.
Szóval emlékszem a bútorokra. Kiforrott, lelkiismeretesen művelt szakmai tudással készítették őket, gondolom, a megrendelői kört adó közösség megbecsülése mellett. Minden szerkezeti megoldásuk indokolt, minden méretük helyesen kikalkulált, és az anyaguk biztos szemmel válogatott volt. Minden profil, díszítmény a helyén, és éppen annyi, amennyi jóérzéssel alkalmazható. Csak tisztelettel tudok a készítőikre, a helyi mesteremberekre gondolni. Úgy képzelem tempósan, nem sietve dolgoztak, magabiztosan, nyugalommal. Bizonyára nekik is termett kukorica a ház mögött, volt szőlőjük a Szent János- vagy a Dobri hegyen, de az is lehet, hogy a nap végi lassú beszélgetéshez más pincéjéből vették a savanykás noha bort.
Már jó ideje, hogy elkészült két kicsi szuszék.
A kevésbé feldolgozott őrségi típusba tartoznak – ott például gyakorta készítették tölgyfából. A színes mezőket bodzabogyóból (lekvár sűrűségűre) főzött festékkel színeztem, faragás előtt. 
Elkészült egy fürdőszobai polc.
Egy barátomnak, közel egy év alatt. Ennek kapcsán két korábbi posztra is érdemes visszautalni. Egyik az eperfás, ahol beszámoltam róla, hogy elővettem hozzá az anyagot. Van ott egy kép, amin citromsárgára (akácsárgára) gyalulva látható az egyszer már csokoládébarnára érett deszka. Aztán összefogaztam a kávát, megcsináltam az ajtókat, és hagytam a műhelyben állni az egészet. Jól tettem (- bár a barátom, akihez került, más véleményt fogalmazott meg ez ügyben). Így nem egy idegen lakás fürdőjében kellett figyelemmel kísérnem, hogyan érik be az anyag. Lassan lassan sárgult és porosodott nálam a majdnem kész bútor. Aztán átcsiszoltam, összeraktam amit kellett, megcsináltam az ajtófogantyúkat. Aztán beolajoztam… Aztán fölhördültem… Ez lett:
Annak idején az anyaghoz terveztem a bútort, rá akartam játszani a szíjács-geszt kontrasztra.
Azt képzeltem el, amit most láttam: 
Alább említettem, hogy visszatérek az ott megmutatott kőrisfa íróasztalra.
Ide teszek néhány képet, amik a honlapra nem kerül(het)nek fel ilyen-olyan okok miatt. Leginkább amolyan “werk-fotók”, a műhelyben rögzített pillanatok, vagy szerkezeti, formai részletek.
Az elején a lapmerevítés: fecskefarkú beeresztés. Ami az első képen látható, az a végeredmény.
.jpg)
Friss darab (2009. január 18.) Öröm volt vele a munka. Kőrisfa.
És ugyanez a honlapomon…
Részletek később, egyelőre ennyi:
Többen érdeklődtek, hogy hasonló alapossággal kimunkált, de egyszerűbb formájú asztal nem készül-e, olcsóbb (fenyő vagy bükk) anyagból. Készülhet, tervek itt…
És képek arról, ahogy ez készült, ide kattintvva…
November 21.-én nyílt meg Scheiber Katalinnal közös kiállításunk Szombathelyen, a Vitalitas Galériában. A leghúzósabb darab, az egyetlen szoborszerű bútor sajnos nem készült el a megnyitóra. Hát most itt van:
A kerámia Megyesi Andrea munkája.
A legegyszerűbb bútor, és egy tökéletes szerkezet.
Megszámoltam, lucaszéke csak úgy lehetne (13 db alkatrész), ha minden lábvégbe 2 ék menne.
És néhány kép a műhelyből:
Időközben alkalom adódott kicsit tovább gondolni a bútort.
A butorbolt.hu-n találtam rá Papp Györgyre. Irigy vagyok.
De sajnos nem én csináltam őket.
A link: www.butorbolt.hu/hirek/11,a-szoborbutorok-maganyos-muvesze.html
