Anyag, szerkezet, funkció… Bútorok fából
Két poszttal ezelőtt ígértem a lap legalján – leginkább magamnak – hogy felteszem a legújabb képeket a gyerekszékekről. Itt-ott karcsúsodott egy keveset a bútor, a karfa formája is letisztulni látszik. Némelyik szerkezeti megoldáson is finomítottam, de ez nem észrevehető, csak a munkában más kicsit.
Egy kicsit közelebbről nézve a dolgot:
Tavaly felkerült egy szószátyár poszt a magasságban állítható, lábtámaszos székekről. Akkor főleg az “S” lábú darabokat sikerült megmutatnom. Az egyenes lábbal készült bútor itthon maradt, azóta is használjuk. A középső pozícióba állítva áll az asztal mellett. Nekem nem meglepő, de a nálunk megforduló felnőttek is nagy kedvvel használják. Van, aki alacsony, és azért jó neki a lábtartó, a fájós derekúak pedig a keskeny és rugalmas háttámla adta kényelmet élvezik.
Szóval: bár a kacskaringós magyar néplélek mindenképpen az ívelt (“S” formájú) lábbal készített típust kedveli, nekem egyértelműen az egyenes tetszik. Annak idején arról nem készült teljes képsorozat, mostanra sikerült néhányat rendbe tenni. (Időközben a honlapra felkerült anyagot is kiegészítettem ezekkel.)
Íme:
Ez hosszú lesz… a külső-belső hajtóerőtől a szülői értekezleten át a csavarozásig. 
1. Volt egy kísérlet, nem is rossz, de mégiscsak darabos dolog az édesapával széklábat fűrészeltetni. Bújkált is bennem a gondolat, készíteni kell olyan ülőbútort, ami alkalmazkodik a gyerek változó méretéhez és az állításához nem kell külön tanfolyam. Késztetés volt, valami homályos elképzelés köde is gomolygott a fejemben, de kellett, hogy idén egy héten belül két édesanya is jelentkezzen, hogy lennék-e annyira vállalkozó szellemű, hogy… Kaptam a lehetőségen.
