Már jó ideje, hogy elkészült két kicsi szuszék.
A kevésbé feldolgozott őrségi típusba tartoznak – ott például gyakorta készítették tölgyfából. A színes mezőket bodzabogyóból (lekvár sűrűségűre) főzött festékkel színeztem, faragás előtt. 
Angolok – English woodwork
Már megint ez a külföldre mutogatás…
Addig addig bóklásztam a hálón, amíg egy angol szakmai fórumnál elakadtam. Időnként belenéztem, aztán azon kaptam magam, hogy rendszeresen olvasom, majd regisztráltam, aztán függő lettem. Nem szupermenek írják: derék angol mesteremberek, lelkes hobbisták, érdeklődők. Tudjuk, történelmi és gazdasági okai vannak, de ezzel együtt el kell fogadni, sokat lehet tanulni tőlük. Sokat KELL tanulni…
(Például azt a nyitottságot, amivel a messziről jött kollegát fogadják:) )
Magam is éltettem sokáig egy mítoszt a káeurópai nyomorból eredeztetett buher-zsenialitásról. (ti.: A gyenge technikai háttérrel rendelkező magyar szakember kénytelen agyafúrt házilagos megoldásokkal csodát csinálni, míg a csoda-célgépekkel dolgozó európai kollegája elbutul, és csak arra képes, amit a masinái alapból lehetővé tesznek.) Az angol (amerikai, ausztrál stb…) mestereket látva ki kellett józanodnom: legalább olyan kreatívak, mint a sárból aranyat készítő hazai szaktársak.
És ehhez hozzáadódik az, hogy régóta jólétben élnek, vagyis van idejük, igényes és fizetőképes vásárlórétegük. (Tudom, mi véreztünk ki a töröktatár szipoly alatt-miatt, ők pedig közben ápolgatták a házaikat – de ezen most kár rágódni.)
És van még valamijük: régi-régi technikai kultúrájuk. És rendelkeznek ezen kívül valami csodálatra méltó modern konzervativizmussal. Szeretik a régi dolgokat, de ez nem válik el a moderntől. A hagyományt nem csak úgy őrzik, hogy mintát profiloznak minden marható élbe ha kell ha nem.
Lássuk csak:
Ez itt egy dohányzóasztal. Steve Allford munkája. Kell magyarázni? Mai darab. A korszerűsége mellett mind a látható, mind a rejtett részei kézműves gondossággal vannak kialakítva. És mivel a formát a minimumra redukálta, megengedheti magának, hogy – hadd szóljon! – engedje tobzódni a kőris rajzolatát (húrmetszet).
Fenyőbútor
Rendre kellemetlen érzésem támad, ha meghallom a szót. El van ez fuserálva. Ha nem sikerül rögtön másra gondolnom, beugranak a tömegesen kókányolt, csíkos lapanyagból egybecsinál dobozok. (Szakmai eszköztár: ck-csavar, lamello, kontraprofil.) Többnyire valami középszerű reklámszlogennel.
De:
Véreim! Ne higgyetek a látszatnak! Lehet bútort készíteni fenyőfából is! (Persze ezt azért sejthettük, magam is elkövettem már ilyesmit, a honlapomon fent van.)
Egy barátomnak csináltunk konyhabútor ajtókat, erdei fenyőből. Igyekeztem úgy válogatni az anyagokat, ahogy az hagyományosan megszokott, a szakma szabályai szerint. (Nem mindig szeretem követni a dogmákat, de itt a legtöbb esetben indokolt.) Vagyis: a keretek frízei "unalmas", csíkos anyagból (sugármetszet), a fillungok (magyarul deszka v. lemezbetét) rajzos, "flóderos" felületek. A kész ajtókat nem tudtam fotózni még, de a betétek megvannak.
Gyerek íróasztal
Friss darab (2009. január 18.) Öröm volt vele a munka. Kőrisfa.
És ugyanez a honlapomon…
Részletek később, egyelőre ennyi:
Többen érdeklődtek, hogy hasonló alapossággal kimunkált, de egyszerűbb formájú asztal nem készül-e, olcsóbb (fenyő vagy bükk) anyagból. Készülhet, tervek itt…
És képek arról, ahogy ez készült, ide kattintvva…
Kiállítás, diófa bútorok
November 21.-én nyílt meg Scheiber Katalinnal közös kiállításunk Szombathelyen, a Vitalitas Galériában. A leghúzósabb darab, az egyetlen szoborszerű bútor sajnos nem készült el a megnyitóra. Hát most itt van:
A kerámia Megyesi Andrea munkája.
Eperfa – morus alba
Régen volt, hogy kaptam néhány eperfa deszkát. Egy fürdőszobai polchoz vettem elő őket nemrég. Annak idején tanultam, hogy csokoládébarnára érik, mégis meglepett. Sajnos gyaluláskor elrontottam a színét, de bízom benne, hogy idővel megint bebarnul.
Íme:
Egy suszterszék (fejőszék). Vagyis sámli. Vagy lucaszéke
A legegyszerűbb bútor, és egy tökéletes szerkezet.
Megszámoltam, lucaszéke csak úgy lehetne (13 db alkatrész), ha minden lábvégbe 2 ék menne.
És néhány kép a műhelyből:
Időközben alkalom adódott kicsit tovább gondolni a bútort.
Papp György bútorai
A butorbolt.hu-n találtam rá Papp Györgyre. Irigy vagyok.
De sajnos nem én csináltam őket.
A link: www.butorbolt.hu/hirek/11,a-szoborbutorok-maganyos-muvesze.html
fa pánt
Ez egy körtefa pánt (zsanér, "magyarul") egy juhar faliszekrényen. Egy tanítványom készítette, évekkel ezelőtt. Akár én is csinálhattam volna egyébként.
Érdekesség, hogy az ajtóra kerülő (a képen középső) darabot három részből ragasztotta össze. A középső, világos csík egy 4 mm vastag rétegelt lemez. Ez a rétegelt szerkezet nem engedi eltörni a fát a szálak mentén.
Ha a kezembe kerül a cd, felrakom a szekrény képeit. Érdekes darab. A készítő édesapja kádár, és ez tükröződik a fiú munkáján is.
További érdekes szerkezetek a honlapom vonatkozó részén: http://www.faktura.hu/szerkezet.htm
Egy kis saját
Hogy valami hazai is legyen majdnem az elején. Az alant látható tárgy rendeltetése szerint borospalack-tartó. Amúgy nászajándék volt. Működőképes, ki van próbálva.
Sajnos a képeim nagy része a másik – szervizben lábadozó – gépünkön van, a photoshoppal együtt, ezért most ilyenek a fotók, háttérrel együtt.
Hegyi juharból készült.
.jpg)
