Beküldve:

Egy szerethető ülőbútor

Karfás szék
Készült ez a szék.

Két poszttal ezelőtt is írtam róla, az első tavaly év elején készült el. Bátor ember volt, aki kapta, az azelőtt nem sokkal konstruált gyerekszékek  alapján választotta.
Készült az első négy darab mellé egy mesterdarab – aki nálam jár, oda ültetem, amolyan tesztpéldányként is funkcionál.
Sikeresen. Aki beleül, szinte mindig akar magának egyet (vagy többet). Úgyhogy kellett csinálni ilyent bükkfából is, meg lett egy újabb maradék darab bükk lábakkal, kőris ülőlappal is. Kényelmes, szeretni való bútor.

Íme:
1. Bükkből

étkező szék

“Egy szerethető ülőbútor” bővebben

Beküldve:

Székek étkezőbe (is)

Ha egyszer elkezdi az ember, nehéz abbahagyni. Széket tervezni muszáj.
Írtam már arról, hogy a gyerekszékek végső szerkezeti megoldása egy óvodai szülői értekezleten született meg. A minap meg a nagylány miatt hasonló iskolai szeánszon voltam – persze hogy ott is rajzolgattam, amíg Edina néni a naponkénti rendszeres tanulás fontosságát hangsúlyozta. De ebből csak később lesz bútor.

Időközben készült néhány darab, tele is a ház mindenféle szék-prototípussal. Az alább látható példányok már kipróbált, működő ülőbútorok.
Az egyik széknél – az íves lábúnál – szinte az utolsó pillanatban úgy döntöttünk, hogy bár az alapfunkciója az étkezés szolgálata, lejtsen hátrafelé a lapja. Nézzék csak:
étkező székBevált. Az, hogy kényelmes, nem lepett meg. Tudjuk, hogy kimondottan az evéshez (értsd: az étel elfogyasztása) jobb a vízszintes ülőlap. De ezt a széket használva világosodtam meg – az étkezés jó esetben kisebb részben evés, a többi: hátradőlés, csevely, kávézás, méla, mosolygós semmibe meredés. Vagyis érdemes karfás, kényelmes ülőbútort tolni az asztal mellé. Kivéve, ha tényleg csak gyors étkezésekre ülünk le, egyedül.

“Székek étkezőbe (is)” bővebben