Anyag, szerkezet, funkció… Bútorok fából
Két poszttal ezelőtt írtam egy könyvespolcról, ami juhar- vagy kőrisfából készült eddig. A világos bútor színes fal előtt mutatja meg igazán magát.
Készült közben egy dohányzóasztal, kőrisfa lappal, tölgy lábakkal, látható fekete dió ékeléssel. Világos falak közé – ugyanoda kellett egy polc. Több kísérlet (modellek készültek) után ez a bútor került oda: tölgy oszlopok, a többi alkatrész kőris, ékek dióból.
A képen az otthon, a fotózáshoz összerakott polcsor van.
Van ez az íróasztal. Eddig készült ilyen égerfából, kőrisből, és kőris lábazattal fekete dió lappal.
Sokáig gondoltam úgy, a tölgyfa csak arra alkalmas, hogy súlyos, komorra pácolt faragott bútorok készüljenek belőle öregedő uraknak. Aztán találkoztam néhány svéd és angol darabbal, és más lett a véleményem.
Ezt az asztalt idén sikerült először ebből az anyagból összehozni.
Íme:
Már jó ideje, hogy elkészült két kicsi szuszék.
A kevésbé feldolgozott őrségi típusba tartoznak – ott például gyakorta készítették tölgyfából. A színes mezőket bodzabogyóból (lekvár sűrűségűre) főzött festékkel színeztem, faragás előtt. 
A Google fordítóprogramja segítségével kísérleteztem a közelmúltban. A finn kaland sikere nem ismétlődött meg. Dán és svéd oldalakat szerettem volna találni, egyedileg, kézimunkával készített mai fa bútorokkal. Dániában leginkább designereket találtam (jókat!) és tömeggyártott bútorokat. Svédországban bútort sokat. Pedig minden lehetsége keresőszót és azok kombinációját kipróbáltam. Ami még fából van, az a “Gustavianska möbler” tömege volt.
Aztán rátaláltam a GAD-ra és Max Lund-ra. Előbb a GAD:
.jpg)
Tegnapelőtt beütöttem a keresőbe a huonekalu szót (bútor, finnül). Mellbevágó volt az eredmény: az első oldalon behozott találatok közül -igaz, az egyik egy gyűjteményt tartalmazott – öt olyan lapot találtam, ami lenyűgözött. Elmentettem őket, aztán másnap kettőt kitöröltem. A maradék is elég csemegét nyújt:
Mindkét kép Uolevi Nurmi oldaláról származik. A felső egy asztal részlete, sajátos és hajszálpontosan elkészített fecskefarkú beeresztéssel. Az alsó egy suszterszék (fejőszék, sámli, lucaszéke). Mintha szilfából lennének. (Ha valaki biztosat tud, jelezze.) Láthatóan kézi megmunkálás, pontos, ötletes, egyszerű.
A másik: Markku Korpa oldala. A beköszönő bútor,a “puusohva” – gondolom “fa szófa” – nem a kedvencem, de találtam itt is kis csodákat. A seinakaappi (faliszekrény) tölgyfából van. A tölgyet magam nem igazán kedvelem mint bútoranyagot, de herra Markku Korpa lehet, hogy megváltoztatja a véleményemet.
A következő képen (maustekaappi) látszik, hogy a mester nem maszatolja el a részleteket. Első ránézésre nem sikerült rájönnöm, hogy mi indokolja a fecskefarkú betétet (hevedert?). Bizonyára ebbe szalad bele a fa vagy fém tengely, de az foroghatna az előkeret anyagában is. De csodálkoznék, ha ok nélkül került volna oda. Megpróbálom megfejteni.
Fat Douglas művésznéven fut (Jouni Repo puuseppa – asztalos). A kisebb tárgyai tetszenek. (Pienesinet)
És kis szószedet a fentiekhez:
puu – fa
kaappi – szekrény
seinakaappi – faliszekrény
maustekaappi – fűszeresszekrény
puuseppa – asztalos
Egyébként nem beszélek finnül – sajnos. Tegnap megpróbáltam finn-magyar magyar-finn kisalakú szótárakat venni. Nincs. Kéziszótár, nagyszótár van, kisméretűt mostanában nem adtak ki. (Érdekesség, hogy a szombathelyi boltban, ahol érdeklődtem, több, néhány ezer fős létszámú finnugor nép szótárát is láttam. Ez is valami.)
