Huonekalu – már megint a finnek

Tegnapelőtt beütöttem a keresőbe a huonekalu szót (bútor, finnül). Mellbevágó volt az eredmény: az első oldalon behozott találatok közül -igaz, az egyik egy gyűjteményt tartalmazott – öt olyan lapot találtam, ami lenyűgözött. Elmentettem őket, aztán másnap kettőt kitöröltem. A maradék is elég csemegét nyújt:

 

 

 

 

Mindkét kép Uolevi Nurmi oldaláról származik. A felső egy asztal részlete, sajátos és hajszálpontosan elkészített fecskefarkú beeresztéssel. Az alsó egy suszterszék (fejőszék, sámli, lucaszéke). Mintha szilfából lennének. (Ha valaki biztosat tud, jelezze.) Láthatóan kézi megmunkálás, pontos, ötletes, egyszerű.

 


 

A másik: Markku Korpa oldala. A beköszönő bútor,a “puusohva” – gondolom “fa szófa” – nem a kedvencem, de találtam itt is kis csodákat. A seinakaappi (faliszekrény) tölgyfából van. A tölgyet magam nem igazán kedvelem mint bútoranyagot, de herra Markku Korpa lehet, hogy megváltoztatja a véleményemet.

A következő képen (maustekaappi) látszik, hogy a mester nem maszatolja el a részleteket. Első ránézésre nem sikerült rájönnöm, hogy mi indokolja a fecskefarkú betétet (hevedert?). Bizonyára ebbe szalad bele a fa vagy fém tengely, de az foroghatna az előkeret anyagában is. De csodálkoznék, ha ok nélkül került volna oda. Megpróbálom megfejteni.

 

 

 

 


 

 

 Fat Douglas művésznéven fut (Jouni Repo puuseppa – asztalos). A kisebb tárgyai tetszenek. (Pienesinet)

 

És kis szószedet a fentiekhez:

puu – fa

kaappi – szekrény

seinakaappi – faliszekrény

maustekaappi – fűszeresszekrény

puuseppa – asztalos

Egyébként nem beszélek finnül – sajnos. Tegnap megpróbáltam finn-magyar magyar-finn kisalakú szótárakat venni. Nincs. Kéziszótár, nagyszótár van, kisméretűt mostanában nem adtak ki. (Érdekesség, hogy a szombathelyi boltban, ahol érdeklődtem, több, néhány ezer fős létszámú finnugor nép szótárát is láttam. Ez is valami.)

 

 

Gazsi

A blog rövid ideig szünetelt. Ennek oka a képeken, alant: a kisebbik kedden született.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

fa pánt

Ez egy körtefa pánt (zsanér, "magyarul") egy juhar faliszekrényen. Egy tanítványom készítette, évekkel ezelőtt. Akár én is csinálhattam volna egyébként.

Érdekesség, hogy az ajtóra kerülő (a képen középső) darabot három részből ragasztotta össze. A középső, világos csík egy 4 mm vastag rétegelt lemez. Ez a rétegelt szerkezet nem engedi eltörni a fát a szálak mentén.

Ha a kezembe kerül a cd, felrakom a szekrény képeit. Érdekes darab. A készítő édesapja kádár, és ez tükröződik a fiú munkáján is.

További érdekes szerkezetek a honlapom vonatkozó részén: http://www.faktura.hu/szerkezet.htm

 

Egy kis saját

Hogy valami hazai is legyen majdnem az elején. Az alant látható tárgy rendeltetése szerint borospalack-tartó. Amúgy nászajándék volt. Működőképes, ki van próbálva.

Sajnos a képeim nagy része a másik – szervizben lábadozó –  gépünkön van, a photoshoppal együtt, ezért most ilyenek a fotók, háttérrel együtt.

Hegyi juharból készült.

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kezdő

 

Mielőtt hazai és saját ötletek, megoldások jönnének, két kedvenc külhonból:
 
A finneket mindenestől kedvelem, legyen szó kultúráról, politikáról, stb.
 
Az internet nagy ajándéka volt az angol faművesség felfedezése. Mértéktartóan tudnak bánni az anyaggal, és közben mindent megmutatnak. Persze kellett hozzá az a pár száz év, amikor az afrikai és egyéb bányákban, ültetvényeken szorgosan dolgoztak a helybeliek, megteremtve az anyagiakat ahhoz, hogy miss Marple gondtalan semmittevés közben tengethesse napjait a szigetországban. És nem mellesleg ahhoz, hogy kifinomuljon egyebek mellett a fával való bánás is. (Na, ez szép szó, ez a bánás.)
 


Nem előnyös túl sok szöveggel kezdeni egy ilyen blogot, nézzünk néhány képet egy másik angoltól, aki nem a kedvencem, de vannak nekem tetsző munkái. És ügyes, pontos. 
 
 
Ez egy ládika, sajátos fecskefarkakkal. „Twisted dovetail” mondja J.B. úr.
Alatta egy kép arról, hogyan készül. Utána pedig egy székláb, csapokkal.
 
 
 
 
 
 
 
 

Az oldal, ahonnan a képek származnak: http://www.individualfurniture.com/maker/Chair-Maker.htm
Megnyerő. Az ember dolgozik a kezével. Mondhatni: kézműves. Közelmúltbeli tapasztalatom, hogy asztalos mesterjelöltek felháborodtak azon, hogy a mester mivoltuk bizonyítására szolgáló gyakorlati vizsgán kézi műveleteket kértek számon tőlük. Persze nehéz a dolguk, nem csak a műveleteket nem ismerik igazán, de a „szerszámkultúránk” – ha van ilyen szó – is elmaradt valahol. Nézzünk csak rá Mr. Bullar oldalára, vagy egy kéziszerszámokat forgalmazó európai vagy amerikai oldalra,aztán menjünk el egy hazai szakiskolába. Bár láttam már bíztató kivételt…